Miért fedeztetünk csak egyszer

A magyar agarat egy egészséges, atletikus, természetes kutyafajtaként ismertem és szerettem meg, és így is szeretném megőrizni, sőt, javítani (hiszen a tenyésztés lényege a fajta, a populáció egészének javítása kell, hogy legyen).

Szomorúnak tartom, hogy néhány kutyafajtánál gyakran nemhogy a fialás, de már a fedeztetés sem tud emberi beavatkozás nélkül, „a la nature” végbemenni. Mindenképpen szeretném megakadályozni, hogy a magyar agár is erre a sorsra jusson! Ezért a tervezett párosítás gyakorlati megvalósításának menete nálam a következő:

A szuka (melynek normális ivarzási ciklussal kell rendelkeznie) tüzelni kezd, majd, amikor „megáll a kannak”, akkor kerül sor a fedeztetésre. Tehát nem fedeztetjük be erőszakkal a kant még magához nem engedő szukát. Miért? Mert egy egészséges, önállóan szaporodni képes kutyafajta egyede akkor fog „megállni”, akkor fogja hagyni a kannak a közeledést, amikor termékeny. Ha egy szuka nem akkor „áll meg” a kannak, amikor termékeny, akkor az ne is szaporodjon tovább! Ennek megfelelően nem nézetünk nemi hormon szintet sem annak érdekében, hogy megállapítsuk az ideális fedeztetés időpontját. Ezt kizárólag a szuka viselkedéséből és jelzéseiből állapítjuk meg. (Igaz, hogy még nem utaztunk külföldre fedeztetni – egy több napos, akár több, mint 1000 km-es út előtt érthető, ha a tenyésztő szeretné megsaccolni, kb. mikor lesz termékeny fázisban a tüzelő szuka – de abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Magyarországon tenyésztek magyar fajtát.)
Egy fedeztetésre kerül sor. Miért? Mert titokban buddhista vagyok. 😀 Azt gondolom, hogy egészséges kutyák, ösztöneik és hormonjaik által diktált időpontban történt párosodásából utódok fognak születni. És – ez a buddhista rész – ha a fajtának szüksége van erre az alomra, akkor az létre fog jönni egyetlen fedezésből is. 1995 óta az összes fedeztetés sikeres volt, és minden, nálam született alom egyetlen egy, természetes módon választott időpontú pároztatásból jött létre.

Tény, hogy Magyarországon a 90-es években még messze nem volt elterjedt, sőt elérhető sem a hűtött vagy fagyasztott szaporítóanyag használata a tenyésztésben, míg ma ez már szinte rutinszerű az erre specializálódott klinikákon. Ez hihetetlen nagy segítség és lehetőség a tenyésztőknek a fajta génállományának megőrzésére és kiszélesítésére, így nem kizárt, hogy én is élni fogok ezzel a jövőben, és így magától értetődő, hogy állatorvosi beavatkozás lesz szükséges egy újabb alom létrejöttéhez. De ez egyelőre még a jövő zenéje. 🙂